ezt is elbasztam. közöm van hozzá. tudom.

Adelle mellett akart ülni, és érezni akarta sápadt, szeplős bőre parfümillatát. Osztozni szeretett volna sötét, depressziós hangulatában. Adelle nem volt olyan anyagtalan, mint a többiek, neki súlya volt, megértette, milyen elszomorító, ahogy a világ a vesztébe rohan.


mit csináljak? nincs minden rendben. nem, egyáltalán nincs. már rég ki kellett volna borulnom. sírni akarok. de már lassan 2hónapja, hogy nem tudok (de nem biztos, mostanában megcsal az időérzékem). nem azt mondom, hogy nem tudok sírni. hülyeség. mindig is tudtam, legfeljebb elviselhetetlenül fájt. de most egyszerűen nem megy. normális esetben már rég el kellett volna bőgnöm magam tegnap, vagy azelőtt.. mert ez így nem jó. valaki mondjon valami filmet, könyvet, vagy valamit, amin tényleg elbőgheti magát az ember, mert nekem ez így már sok. lehet hülyének nézni, de ki akarom végre adni magamból. mert szükségem van rá. mert ennek így nem lesz jó vége. mert ez így nagyon nem jó..
ne kérdezzétek mi bajom, úgysem válaszolok. talán jelen pillanatban nincs is, csak ez már így túl megterhelő. fáradt vagyok. aludni akarok. és nem felkelni. nem akarok küzdeni semmiért. megint csalódást fogok okozni. tudom. mert nem fogom elvállalni. nem merek belefogni. nálam nem úgy megy, hogy valamit határozottan eldöntök, és addig csinálom amíg nem sikerül. én ha elkezdek valamit akkor azt egy idő után feladom, ráunok, túlságosan megtör, vagy csak hagyom lógva, és nem foglalkozva vele. mert ez én vagyok. és papolhat nekem bárki akármiről, úgysem fogja megtudni min megyek/mentem keresztül. és nem is kell. már nem is érzem azt, hogy én sírni akarok valaki vállán. nem érzem azt, hogy meg kell ölelnie valakinek, mert mindjárt szétesem. már felfogtam, hogy ezt én nem kapom meg. talán csak ideiglenesen van így, aztán jön valaki, aki megváltoztatja az egészet. de már arra is felkészültem, hogy soha nem fog megváltozni semmi.
csak ne lenne most ennyi elvárás.. tényleg fáradt vagyok. kikészít a suli, ez az egész. nyugalmat akarok. és csendet.
hol van már a nyári szünet?
aludni akarok. egyedül , és mindenki hagyjon békén. sírni akarok. egyedül, csendben.
esküszöm megőrülök.
továbbra is ott tartok, hogy legszívesebben a földhöz vágnék mindent, magammal együtt, és ordítanék. csak hogy ki adjam magamból az egészet. aztán mehetnék a diliházba leghamarabb..


egyébként még mindig úgy érzem, hogy rohadtul messzi vannak tőlem az emberek. nem csak fizikálisan, most már mindenhogy taszítom őket. és nem tudom, hogy nekem mit kéne csinálnom. most már az is megfordul a fejemben, hogy semmit. és épp ez itt a lényeg. most már ott tartok, hogy tényleg nem kellek nekik. vagyis rosszul fogalmaztam, de leírni úgysem tudom. kellek egyáltalán még valakinek, úgy őszintén? vagy igazam van, és tényleg idegesítek mindenkit, és a pokolba kívántok.

de legalább ti lennétek boldogok végre. aztán már engem sem érdekelne az egész. http://velvet.hu/onleany/emo070601/

most erre megint mit lehet reagálni?
úristen. ˇˇ' 1.: Köszönöm .hippibogár- nak, és Annának.
/tekintve, hogy mindkettejüktől kaptam. o_o
2.: Kiteszem a logót az oldalra.
3.: Belinkelem akitől kaptam. Anna, .hippibogár
4.: Írnom kell 7 dolgot magamról.
5.: Tovább adom ezt még 7 bloggernek.
6.: Belinkelem ide az oldalukat.
7.: Megjegyzést hagyok náluk, hogy tudjanak a díjról.


7 dolog rólam:
1. emo. ezzel kezdeném. ha bajod van nem érdekel.
2. önbizalomhiányban szenvedek.
3. a hajamra allergiás vagyok. -.-
4. szeretem az animéket/ mangákat (japánt)
5. ..a Nabariért odavagyok. ~
6. lovagolok. igen. - hoppá.
7. és.. szeretek írni, olvasni. o_o

Akiknek továbbadom a díjat:
1. Akito - break-phantom-of-darkness.blogspot.com
2. Scarlet - demonbarbiee.blogspot.com
3. Byanca - byancabrightmore.blogspot.com
4. SophiE - sophieinfection.blogspot.com
5. Alex - xxxheartbeat.blogspot.com
6. Kitti - kitti-13.blogspot.com/
7. Yatsu - yaccsan.blogspot.com fú. hát régen írtam normális bejegyzést, igen. de most sem érzem rá képesnek magamat.
ami pedig a napjaimat illeti történnek velem jó dolgok persze, és kiélvezem. csak utánna az ezerszeresét kapom vissza. de teljesen mindegy, mostantól nem fogom kiírni mi bánt. mint megtanultam, csak másokat bántok meg vele, és ki lesz a hibás.. nem kezdek el prédikálni, hogy ezért lenne a blog azt hittem... de talán így még rosszabb lesz, ha nem írom le. de nem baj. elvégre volt olyan, aki konkrétan azt mondta, hogy nem akarja olvasni. bár lehet egyszerűbb lenne, ha nem járna fel ide.. de teljesen mindegy, alkalmazkodok én, már úgyis megszoktam.
azért egy kis helyzetjelentésnek beteszem, hogy nincs nővérem. vagyis legalábbis úgy álltalánosságban nincs. engem tulajdonképpen már hidegen hagy. csak ne látnám anyám arcát.
ami pedig a mát illeti.. nem tudom, hogy honnan jött az a ' don't cry for pain ' - kiejentésed, de nem sírtam. o_o csupán Kitti akkor vágott szemen. x_c .de azért köszönöm. -

most pedig beteszek ide egy számot. már napok óta ezt hallgatom és agyalok rajta.

nem, nem feltétlenül szerelmi számnak kell elkönyvelni. legalábbis én nem pont az miatt szenvedek nap mint nap. mert igen, most már kimondom, nem bírom tovább magamban tartani, rettenetes hiányzik, és rohadtul úgy érzem neki egyáltalán nincs rám szüksége. mert így van. persze mindenki állíthatja az ellenkezőjét, de szar, hogy nem ír rám, nem érdeklődik irántam, és semmi. és még mindig úgy érzem, hogy nekem kéne valamit tennem. mert én rontottam el. de most őszintén mit csináljak még? írtam levelet, rád írtam már msnen, telefonon nem tudlak elérni, pedig már írtam sms-t is. de te nem vagy kiváncsi rám. de állítsátok az ellenkezőjét, biztos én vagyok a hülye. én csak örültem, hogy az állítólagos legjobb barátom boldog végre, és nincs egyedül, de nem tudtam, hogy ez az ára. mert köztünk már régen tönkrement minden. nem hibáztatok senkit. legalábbis kiemelve nem. mert mindjáan hibásak vagyunk szerintem. és rettenetes fáj, hogy te ezt nem veszed észre. azt hittem az ilyen dolgok örökre szólnak. tévedtem.
ezek után a legjobb lenne elszakadni. iszonyúan fájni fog. de már nem látom sok értelmét ennek így. nektek továbbra is sok boldogságot. és felejts el mindent, amit eddig ígértél. (ha még emlékszel rá. ) nem tartozol semmivel.

[ mint megszokhattuk ezekhez sem kérek kommentárt. senkitől. ]


Akito te meg kérlek ne haragudj a ma miatt. msnen üzentem, de ha nem kapnád meg, gondolom szólok. azért remélem jól vagy. és én mindent megfogok tenni, hogy betartsam amiket a tegnap írtam. nem érdekel, ha meg fogsz utálni. tudom, hogy milyen ilyenkor egyedül maradni, és elveszíteni a legtöbb embert, de én nem fogom engedni, hogy ez veled megtörténjen. nem kell, hogy észrevedd hányan szeretnek, úgy igazán. majd én megmutatom. mindenképpen megpróbálom, és amennyire csak bírok, igyekezni fogok. csak, hogy ne érezd magad egyedül.. - bejegyzés törölve - [ magánügy. ]

nem fáj. vagyis de. fáj. rohadtúl mar itt belül.
nem baj. Csak mert nem látunk semmiféle megoldást, még nem jelenti, hogy nincs megoldás. Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok, mert ez az élet rendje. Így lesz. Ne feledd, együtt érzek veled, és bármit megtennék érted, hogy melegebben süssön rád a nap újra. Míg elvonul az eső, gondolj rá, van egy biztos ember, akivel megoszthatod szíved terhét, s akinél oltalmat találsz szeretetben.

most ez úgysem jelent senkinek sem semmit. tudom, hogy ezt gondolják mind, akiknek talán mégis szólna. de már úgysem veszthetek többet. ha igen, akkor meg úgyis elviselem. . valamilyen módon. vagy nem.


Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: "Most te, egyedül te vagy a fontos", s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele. jólvan. végülis könyebb így. és csak én reagálok túl mindent, ugye?
undorító. undorítóak az emberek. velük együtt én is. megint nem csináltam semmit. egyikükért sem. de rohadt szar. nézem, és nem csinálok semmit. mert nem tudok. ugyecsak azért, mert nem tudok. . ?


egyébként kezdem megunni az egészet. én kereshetem, írhatok neki levelet, akkor eszébe jutok, de utánna kétlem. legalábbis kúrvára nem mutatja. gyűlölöm ezt az egészet. de érte megéri, vagy mi. most mennyire lennék önző, undorító aljas ha azt mondanám, hogy oké, de többé ne gyere oda hozzám? megint én lennék a rossz, mert el akarlak szakítani tőle. holott néha nekem az is elég lenne, ha csak úgy komolytalanul megemlítenél néha akár blogbejegyzésben, akárhol, hogy vele is jó lenne találkozni. mi a faszt csináljak még? kezdek belefáradni. ígyvan. nem szépítem, mert már egyszerűen nem értem. nem tudom mit kéne ez miatt is tennem.
kezdem megunni, hogy állandóan én vagyok mostmár lassan mindenhol a szemetesvödör akibe beledobálhattok mindent, mert ő mindig meghallgat, és neki úgyis annyira rohadt jó élete van. kezdem elveszíteni az embereket is. nem kellenek a szépítő szavak, tudom hogy így van. mostmár kétlem, hogy bárkihoz is elég közel tudnék kerülni. igen, mostanában én is egyedül érzem magamat. nem keveset. és szar, hogy ilyenkor nem tudok felhívni senkit, vagy átmenni valakihez. nem kell, hogy azt mondjátok, ti meghallgatnátok. nem érdekel, hogy mennyire kellek, mert egyáltalán nem látom ezt rajtatok. nem akarom, hogy szeressetek. egyáltalán már azt is alig szeretném, hogy ismerjetek. annyira szeretnék eltűnni innen csendben, és mindenki emlékezetéből is. rettenetesen sok fájdalmat okozok. tudom. de már tele van az én fejem is mindenki hülyeségével. mi a fasz baja van az egész világnak? mi a fasznak kellett megszületnie az embernek, ha nem akart? miért kell küzdeni, ha már nincs célod? mi értelme van élni, ha már nem látod értelmét? ki a fasz volt aki kitalálta istent, meg ezt az egész szent szart? rohadtúl nem hiszek ám benne, tessék. vagy akkor mondja meg valaki, hogy hol van amikor kéne? nem, nem magamra gondolok, hanem az egész világra. bár ha mégis létezik a helyében én már kúrva jókat röhögnék ám ott fent..
azaz igen, elegem van, nálam is betud telni a pohár. mostmár kezdem megunni az egészet és ott tartok, hogy nem érdekel ki veszi magára és ki nem. úgysem bírom éreztetni , mostmár egy életre megtanulhattam. és még mindig nem kérek az én szeretlek, és nekem szükségem van dumákból. vagy akkor mégis hol vagy, mikor TE KELLENÉL NEKEM? biztos nem itt, és ez az én hibám. LESZAROM. ezvan. tudom milyen, mikor szépen lassan elveszted azt, aki talán a legtöbbet jelentette neked, és ő ezt NEM VESZI ÉSZRE. de te nem szólhatsz neki semmit, mert az ő boldogsága a tét, és ezért hajlandó vagy kussban ülni, és hallgatni. de közben meg egyszerűen ordítanál. mint ahogy azt már írtam előzőleg is. egyszerűen ordítani tudnék , hogy mennyire szükségem van másokra. de nem teszem meg, mert egyszerűen nem érek annyit. világosan rájöttem. és ezentúl nem kell nekem prédikálni, nem vagyok ám kiváncsi. tudom mekkora egy kibaszás az élet, és ezt soha nem fogja tudni megérteni senki. ahogyan én sem mások problémáit.
nem tudom mit kéne tennem, hogy érezzék az emberek igenis fontosak számomra. nem tudom mit kéne csinálnom, és hogyan kéne segítenem nekik . annyira egy nyomorult kis senkinek érzem magamat, és az is vagyok. mert semmit nem érek. amikor igazán szükség van rám nem tudom megadni ami igazán kellene az embereknek. és ez eszméletlenül szar érzés.

most leírhatnám, hogy ma egész jól kibírtam, alig ettem valamit, és le is írom, csakhát úgysem kérek rá kommentárt, meg mást sem érdekel, és ez így pont hogy jó.

ami pedig az emo dolgot illeti." emos geci fasz " bocsánat bazdmeg. ha ennyire rohadtúl szúrom ám a szemeteket minek kell rámnézni? egyáltalának minek kell foglalkozni velem? nem tudom ki kért meg bármire is. de hol a tolerancia emberek? miaz, hogy eltűnt? mi az, hogy ha valaki nem tetszik egyből a sárbatiprod, és addig rúgod amíg mozog? aztán csodálkozol ám, ha te sem azt kapod vissza mint amire számítasz.



ekkora nagy divat lett manapság? szörnyű. de mostmár tényleg meg kell szereznem az a szar csuklószorítót. vagy valamit.




hozzáfűznivalót nem kérek senkitől. ismétlem.. SENKITŐL. köszönöm. nem szeretem bántani az embereket, de akaratomon kívül ezt mégis mindig megteszem.
sajnálom. egy ócska, jelentéktelen szó..
de már nem tudom mit kéne csinálnom.

nem akarok elveszíteni senkit. de rá kell ébrednem, hogy megtartani magad mellett azokat az embereket, akik a leginkább fontosak és értékesek számodra.. az a legnehezebb. ne haragudjatok.

nem ti távolodtatok el tőlem, hanem én tőletek.
de rettenetesen nehéz felfogni az egészet. és megint én hibázok.
egyre gyakrabban, és egyre többet.. és többet. El tudod képzelni, milyen érzés nap mint nap arra ébredni, hogy még mindig magányos vagy? És ha ez soha nem is volt másképp? Azt hittem, hogy hozzászoktam már..

úgysem érti meg senki. és úgysem mondom el senkinek. szar.

..önző vagyok. Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá..

és rohadt undorító. miért nem tudom megadni az embereknek azt, amire szükségük van?

..el tudtam képzelni, hogy mindezt a rosszat örökre el tudom felejteni. Hogy van valaki, akinek vigyázhatom az álmát, és vele együtt örülhetünk annak, hogy élünk..

rohadtúl gyűlöltem tükörbe nézni. most is. és megint rászoktam az evésre. nem kérek kommentárt. bocs Anna. mástól se. legfeljebb én teszem tönkre magam.

Akinek foghatom a kezét, megsimogathatom az arcát.. Akit átölelhetek, akivel nézhetem a naplementét, és akivel minden pillanat csak gyönyörű lehet..

nem látom már értelmét ennek az egésznek..

Mindent csak elveszíteni tudtam, még azt is, ami sosem volt az enyém.

emberek vagyunk, állítólag tudunk küzdeni. de akkor mivan, hogyha tudnál küzdeni még, csak már nem látod értelmét.

..ezen a reggelen is elveszett egy tegnap.. Minden nap.. Hogyan tudnám várni a holnapot? Ha ez a pár év is ilyen hosszú volt, amióta élek, mire tudnék még várni?

nem kell már semmi és senki. így sem tudom nekik sem megadni azt, amire szükségük van. Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyűr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek.

tegnap megnéztem az axn-en a Felejtés-t. kissé meglepett, hogy valaki így emlékezzen egy emberre, még ha az a saját fia is. és hogy semmivel nem tudták kitörölni a fejéből..

persze meglátszik, hogy film. a való életben előbb vagy utóbb elfelejtik egymást az emberek. még ha nem is akarják, egy idő után azt veheted észre, hogy hiányzik valami az életedből. vagy nem.. talán nem is hiányzik. csak egyszerűen mintha már nem lennél teljesen egész. aztán idővel rájössz, hogy mi, vagy ki is az a valaki, akit elvesztettél. de tudod, hogy ekkor már túl késő, mert semmi nem lesz olyan mint régen. a múltba pedig nem tudsz vissza menni, bármennyire is szeretnél. mert nem tudod visszaforgatni az időt. ezért inkább felejtesz..

nem térnék ki ezen belül semmire. és másra sem. egyszerűen nincs kedvem másról írni. megfogalmazni meg úgysem tudnám. jól vagyok. mosolygom. talán néha őszintén. de kúrva szar érezni, hogy senki nem áll melletted. vagy talán állna, csak én nem engedsz közel magadhoz senkit.

Ui.: Anna köszönöm a dvd-t. a mai nap folyamán lehet megnézem még a rekviemet. eszméletlen film. imádom. ♥




† [ Rest In Peace. ] -