Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyűr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek.

tegnap megnéztem az axn-en a Felejtés-t. kissé meglepett, hogy valaki így emlékezzen egy emberre, még ha az a saját fia is. és hogy semmivel nem tudták kitörölni a fejéből..

persze meglátszik, hogy film. a való életben előbb vagy utóbb elfelejtik egymást az emberek. még ha nem is akarják, egy idő után azt veheted észre, hogy hiányzik valami az életedből. vagy nem.. talán nem is hiányzik. csak egyszerűen mintha már nem lennél teljesen egész. aztán idővel rájössz, hogy mi, vagy ki is az a valaki, akit elvesztettél. de tudod, hogy ekkor már túl késő, mert semmi nem lesz olyan mint régen. a múltba pedig nem tudsz vissza menni, bármennyire is szeretnél. mert nem tudod visszaforgatni az időt. ezért inkább felejtesz..

nem térnék ki ezen belül semmire. és másra sem. egyszerűen nincs kedvem másról írni. megfogalmazni meg úgysem tudnám. jól vagyok. mosolygom. talán néha őszintén. de kúrva szar érezni, hogy senki nem áll melletted. vagy talán állna, csak én nem engedsz közel magadhoz senkit.

Ui.: Anna köszönöm a dvd-t. a mai nap folyamán lehet megnézem még a rekviemet. eszméletlen film. imádom. ♥




† [ Rest In Peace. ] -