Minden visszatér a normális kerékvágásba.. minden. Nővérem valószínűleg újra hazajön. Apám kórházban. Az utóbbi időben kiderült cukorbeteg. Bianka Írországban. Szasza rosszul van. Alex hiányzik. Scarlet a legjobb barátnőm. Akito a legfontosabb. Számtalan dolog képes kiváltani belőlem most már olyan érzéseket, hogy az fáj. Ha az boldogság, azt általában ott a bordáim között, bal oldalt érzem. Belesajdul a szívem. Ha szomorúság az oldalamra, esetleg nyakamra terjed ki, de leginkább a mellkasom szorul össze. Nem kapok levegőt.!
Újra szorongok. Képes vagyok a legkisebb dolgokat is nagy dobra verni, és olyan szinten felizgatnom magamat, hogy a gyomorideg már minden napos. Fogalmam sincs mi lesz.. és hol fogok kikötni. Nem jó sodródni az árral, még csak rövid pillanatokra sem, mert aztán azon kaphatod magad, hogy elvesztetted az eredeti irányt. Ha erős vagy, esetleg elölről kezdheted, árral szemben, de visszaúszhatsz az elejére. Ha kíváncsi vagy, és naivan hiszel a továbbiakban is, akkor esetleg engeded magad tovább sodródni. Ha pedig nincs benned semmi.. ha már arra sem emlékszel, hogy hova tartottál, vagy hogy egyáltalán volt-e valami célod mikor elindultál akkor.. na ja. Akkor elvesztél.