nem is tudom..
valóban. tényleg szeretném leírni. az egészet, hogy mi az, ami már egyre jobban elnehezíti a levegőt nekem itt bent.. de túl zavaros. és egyszerűen.. leírhatatlan.
azért megpróbálom..

Liska. - felvettek. mindenki teljesen be volt zsongva, hogy hova veszik fel.. én nem. biztos nem a legmegfelelőbb viselkedés.. de engem nem érdekel. egyáltalán nem érdekel. úgysincs célom. hogy mi akarok lenni? rohadt jó kérdés. én sem tudom.
Eger. - az isten szerelmére.. miért tudja mindenki jobban, hogy mi nekem a jó? valaki.. valaki valaha is őszintén megkérdezte, hogy akarok-e én odamenni? hülye voltam, mert nem? nem érdekel. az én életem. és már így is mindenben megvonják a döntésemet..

Anna. - ne haragudj. nem akarok beszélgetni. már senkivel nem akarok beszélgetni. nem akarom elmondani senkinek, hogy mi zajlik körülöttem jelen pillanatban, mert rájöttem, hogy senki nem ért meg. ez nem feltétlenül mások hibája.. de senki nem érezheti mindazt amit én. és fölösleges lenne nekem leírnom az érzést. attól még úgysem éreznétek át, mert nem tudjátok teljesen felfogni. bűntudatot pedig már épp eleget okoztam.

és akkor a többi.. nem is tudom. már félek bármit is írni. rettenetesen félek, hogy mivel árthatok másoknak. fogalmam sincs, hogy mit ronthatok el mindig. türelmetlen vagyok.. önző és telhetetlen. valamint naiv.
rájöttem, hogy könnyű eljátszani, hogy boldog vagy, ha téged is boldog emberek vesznek körül. ha valaki rád mosolyog.. akkor már automatikusan mosolyra görbül a szád neked is, csak hogy ne találkozz azzal a bizonyos ' mi a baj? / hogy érzed magad? / mi történt? ' kérdéssel, és társaikkal. ezeket pedig mondhatni mindennél jobban utálod. nem feltétlenül arról van szó, hogy nem tudsz boldog lenni.. csak most már nem tudom hol van a különbség a kényszeres, és a természetesen mosoly között. egy idő után, ha sokat mondogatod, hogy jól vagy, ha nem is magad miatt, de a társaság kedvéért egészen belejössz a dologba, és tényleg jól érzed magadat.. csak aztán mikor hirtelen egyedül maradsz kezdesz ráébredni, hogy egyre nagyobb hazugság az életed. és ezzel nem csak magadat csapod be, hanem mindenkit átversz aki körülötted van. mert mikor magányodban őszintén magadba mélyedsz a fájdalmat ami minden egyes levegővételnél jelen lesz lassan már le sem tagadhatnád. immár pedig a bűntudat is társul hozzá.. rémes.
én magam pedig rémes alak lehetek.


még mindig nem tudom hogyan írhatnám le, hogy mit is érzek.. konkrétan.
vajon megértené bárki is?