igen, a netem megint hihetetlenül imád. ^^'
segáz. (mostanában hogy rászokott mindenki. o_o)
írhatnék.. és tulajdonképpen írok is. csak nem olyat, amit ide kéne. valami hasonlókat..
Rajtad múlt, de te nem tettél semmit. Engedted, hogy újra beleszeressek valakibe, holott tudtad, hogy számomra ez mennyi áldozattal jár. Elvártad, hogy felmentselek minden alól, cserébe te fájdalmat okoztál. Rajtad múlt, hogy mennyit ér az életem, és mostmár megértettem. Itt állok, a korlát a hátammögött, készen arra, hogy eldobjam az életem. Rajtad múlt, hogy előre lépjek-e, vagy hátra. Előre léptem. Rajtam múlt, hogy megszeretlek-e. Megszerettelek.
Még mindig rajtad múlik, hogy követsz-e..

rémes, mikor unatkozok. igen, szerintem is.

mostanában meg itt ez a másik dolog..
Minél több emberrel találkozom, annál jobban szeretem a macskámat.
igen, egyre jobban. és azt hiszem, sosem féltem még ennyire orvoshoz menni, mint a tegnap. megijedtem. komolyan azt hittem, hogy vége van mindennek. és azt hiszem kevesekért sírok ennyire. na meg így, visszagondolva elég röhejesnek tűnhet.. nem csak, hogy egy macska. de legalább nem volt semmi baj. mostanában mindent túlreagálok. és megint kezdem megutálni azt, ami itthon megy. na nem baj.. majd lesz ami lesz.


és akkor még valami. annyira szeretnék naiv lenni, de már nem igazán sikerül. valahogy kezdek beletörődni, hogy soha semmi nem lesz már ennél jobb. már nem igazán hiszek benne. és gyakran rettegek, hogy mi lesz holnap. na meg hogy kit veszítek el megint.
ez a dolog.. annyira fáj még mindig. mostmár megértettem, hogy milyen az, mikor azt mondja az ember, hogy egy darabom veled marad továbbra is. vagy valami hasonló. legalábbis ő elvett belőlem valamit. azt hiszem.. de én már belefáradtam, hogy utána rohanjak. úgysem ért semmit az egész. ezek után felőlem továbbra is tagadhatod, de most már kezd felnyílni a szemem.
biztos, hogy én rontottam el valamit. én nem voltam elég jó neked. de lássuk be, te is cserben hagytál. és eszméletlenül fáj. viszont kezd elmúlni a bűntudat. persze megszűnni nem fog.. csak már nem olyan, mint eddig. kezdem felfogni az egészet. és őszintén rájöttem mit veszítettem el. részletkérdés, hogy ki hibájából..

egyébként jól vagyok. lehet az előbbiekkel ez erősen ütik egymást, de tényleg így van. persze vannak bajaim, és szencsétlennek érzem magamat. nem leszek pozitív ezentúl sem. de jól vagyok. és mostmár próbálok azokra koncentrálni, akik talán ténylegesen megérdemlik, és nem vernek át. legalábbis bízom bennük. és nekem túlzottan is szükségem van rájuk, mint hogy elszakadjak tőlük. csak remélni tudom, hogy ők is éreznek valami hasonlót. ha pedig nem így van.. akkor is köszönöm, hogy itt vannak mellettem. és a segíteni nem is tudnak, bármikor meghallgatnak. és nem próbálnak keresztül gázolni rajtam. köszönöm.♥