elhiszem, hogy rohadtúl nem érdekel már senkit a sok hülyeségem. de ha a végén úgyis az lesz a vége, hogy nem is figyeltek rám, talán kiböktök egy "úristen"-t.. csodálkoztok, ha ez után inkább én is újra elkezdek röhögni, csak hogy akkor hadjuk az egészet. elkezdek röhögni saját magamon, hogy mennyire egy rohadt gyáva alak vagyok, mert nem merek úgy senki elé állni, hogy na bazdmeg, akkor neked most elmondom mi bánt. de ha meg is próbálom, úgysem az lesz a vége amit szeretnék.

szóval igen, álmodtam.
és kúrva szar volt.
Senki sem bánt, nem fenyeget. Mégis úgy érzed, összeroppansz, nem bírod tovább, sebek fakadnak fel benned, vérzel belül. Hangok, képek - s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket; lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak, összecsapnak tudásoddal, nem bánják, állod-e; s te nem állod. Leülsz. Pihenned kell. Töröd a fejed. Kimenekülnél. A visszaút ismerős... túl könnyű lenne visszamenni. És ha előre mennél? Mit találhatsz?... Talán csak álmodod. Rémálom kategóriás őrület. Még mindig felébredhetsz. Láthatod, van esély.
de mivan akkor, ha felébredsz, és rájösz nincs több esély, tényleg megtörtént a dolog, csak még nem tudtad feldolgozni. valószínűleg ezért álmodtál róla.

rohadtúl fáj, mikor pofán csap a valóság.
és te hiába is próbálnál panaszkodni bárkinek is, az úgysem értene meg. még ha figyelne is rád, egy úristen-en kívül kétlem, hogy többet tudna mondani.
mert nekem kell továbblépnem. nekem kell elfelejtenem az egészet.
talán túl sok horrort nézek?

azt hittem, miután felébredek sikoltok. de talán mégsem én diliztem be teljesen, ha más is hallotta a csöpögő hangot a szobákban.
csak hát persze én voltam az egyetlen, aki vérhez hasonlította.

nem tudom, te mit szólnál, ha benyitnál egy szobába, ahol előtted himbálózik egy élettelen ember teste, és vértócsa veszi körül. egy olyan ember teste, akit habár nem ismertél teljesen, mégis szeretted. de te csak állsz tétlenül, és kívánod minél hamarabb ébredj fel. amikoris pedig megtörténik nem csinálsz mást, mint hogy görcsösen kapaszkodsz a hozzád legközelebb eső párnába, és próbálsz nem hangosan felzokogni. csak hogy ne áruld el magad...
és habár nem voltál szemtanúja mégis megtörtént.

[nem érdekel el hiszed-e. nem neked írtam. ki kellett adnom magamból. ha eddig nem kaptam rá észszerű magyarázatot most sem fogok. és nem is várok. ha gondolod elolvasod, ha gondolod nem. azt a bizony úristen-t pedig tartsd meg magadnak. nem szorulok rá. köszönöm. ]