mit nem lehet ebben érteni?
mi a fasz baja van mindenkinek? esküszöm egyszerűbb, ha nem írom le. úgysem kérdezi senki. mert így van. senki nem veszi észre, ha bajom van. vagy szimplán azt gondolja, majd magától elmúlik. de mi a fenéért van blog, hogyha még itt sem írhatom ki mi bánt? hogy igenis fáj, és ezzel érzem, élek. de még ebben is bele kell szólni! miért nem lehet szó nélkül elmenni mellettem? miért kell ilyenkor bezzeg ennyire figyelnetek rám? gyűlölöm magamat. nem tudok senkinek azt nyújtani, amit kéne, és ténylegesen szüksége van rá. egy undorító, aljas senki vagyok. de már azt sem várom el, hogy elfogadjanak, törődjenek velem. belefáradtam, hogy mindenkinek megfeleljek. mert nem akarok tovább megfelelni. nem akarom továbbra is játszani azt a hülye lányt, aki minden hülyeségen mosolyog, csak hogy ne kérdezzék tőlem mi a baj. mert bezzeg hogyha én nem mosolygok egyből mindenkire már bajom lehet. jó oké, nem vagyok észnél. megváltoztam? mivan akkor, hogyha soha nem is voltam önmagam, és most találok igazán magamra? vessetek el. nem érdekel. talán még könyebb is lenne. annyira minden hamis ebben a világban, már azt sem tudom kinek hihetnék. és hogy mikor hazudik valaki a képembe. nem csak másokat veszítek el, mostmár önmagamat is. és ez kúrva szar. mert senki nem tudja mit érzek.mert senkinek nem mondom el. de nem is fogom. mert nem bízom meg senkiben ne szeressetek. ne foglakozzatok velem. nem tudom ezt visszaadni. és egyszerűen nem bírok az emberek szemébe nézni. mert sosem tudhatom teljes mértékben, hogy ki fogad el olyannak amilyen vagyok, és ki vet meg. ezekután papolhattok nekem akármiről, nem érdekel. biztos nincs olyan szar életem, mint gondolom, csak bebeszélem magamnak. ne vegyetek ennyire komolyan. én vagyok a hülye, hogy mindent a szívemre veszek, és meg akarok felelni mindenkinek.. kérlekszépen, hagyjatok békén. senki ne szeressen igazán. csak úgy, ahogyan azt az emberek szokták.. felelőtlenül. ne törődjetek velem. nem akarok másokra támaszkodni. csak egyszerűen egyedül lenni, és órák hoszzát sírni, netalán megragadni azt a hülye ollót, és a kezemet karcolgatni. mert,jobb.

mert tudom, hogy úgysem tudom megtenni, mert én vakom bízom továbbra is az emberekben...
és ez örökre így fog maradni.



Magam köré falat építek
Hogy ne fájjon már úgy az élet
Ne érezzem a sok fájdalmat
Ami a külvilágban várhat

Nem akarok kudarcokat
Amik követnék utamat
Nem akarok megint csalódni
Sem pedig mosdóban halódni

Inkább ülök a sötét sarkomba
Mint újra célpontként a padomba
Megint a kis dolgaitokkal a hajamba
Itt meg sötét gondolatokkal az agyamba

Miért kellene nyilvánosság előtt élnem az életet?
Hisz ez egy olyan előítéletekkel teli környezet
Állandóan elkísér a suttogásotok
Azt hiszem, megnyugvást már csak a halál hoz…