felfoghatatlan.
csütörtök, október 22, 2009
nem tudom. megint túl sok minden kavarog bennem, és nincs kedvem mást fárasztani vele...először is. kezdem unni a sok félreértést. ennyire nem tudnék fogalmazni? vagy csak nektek élénk a fantáziátok? nem tudom, de inkább ne vegyetek kmolyan..
anya bejött előbb a szobámba. megkérdezte, mi baj, annyira letört vagyok, és megint nem vacsorázom. az én válaszom csak a szokásos semmi. és kimegy. de miért? már én is ezt kérdezem magamtól. miért van az, hogy nem tudok megnyílni igazán? miért nem bízom teljes mértékben senkiben? nem akarok mások terhére, és a bajaimal fárasztani őket, mert abból rájuk is átviszem a negativitásomat. de tudom, hogy ez fáj nekik a legjobban.. hogy nem mondom el mi bánt.
még ha nem is tudnám igazán megfogalmazni. mert nem tudnám. én sem igazán vagyok tisztában mostanában, hogy mit miért csinálok. és hogy miért érzem megint annyira egyedül magam. pedig nem vagyok egyedül. mégis itt van megint a hiányérzet.. és a fájdalom.
rohadtúl fáj a bal kezem, mégis itt fárasztom mégjobban. részletkérdés.
félek a jövőhéttől. nem vagyok hajlandó ezt a szünetet is kórházban tölteni. még ha kényszerítenek sem.
fáj, hogy ilyenkor érezteti kellek neki. egyszer már döntött, és mostmár nincs rá szükségem.
túl sok mindenben bízom, ami lehetetlen.
hiányzik az, hogy valakinek sírni tudjak a vállán. persze ezért nekem is tenni kéne, tudom.. de valamiért idáig még egyszer sem éreztem senkinél, hogy ő megbírna tartani, és végigtudna hallgatni. nem pedig kioktatni, szégyelni, vagy csak szimplán lenézni miatta. szeretném, ha lenne valaki, aki ténylegesen érdeklődne irántam, nem pedig csak pillanatnyi fellángolásai lennének.
izé.. Alex. te meg hihetetlenül hiányzol. de boldog vagyok, hogy te boldog vagy, és megtaláltad azt, aki igazán szeretni tud.