csak Hachisan.
hétfő, október 26, 2009
előbb fejeztem be a Nana a nézést. aztán elolvastam Asu blogját, és ugyanarra jutottam..hasonlítok Hachira?
éreztem már egy párszor, hogy ez most olyan, mintha én lennék, de még mindig nem vagyok vele tisztában teljesen.
" Én nem akartalak kisajátítani Nana. Csak azt akartam, hogy szükséged legyen rám. "
igen, ma ez volt az a mondat, amin önkéntelenül is sírvafakadtam. (harmadjára egy nap. nem rossz arány, mi?) azt hiszem, mostanra már teljesen szétszórt vagyok, de ezt a helyzetet átéreztem. újra. Alex.. én annyira szeretnék veled beszélni. de valahogy sosem látlak sem msnen, sem hívni nem igazán tudlak(főleg most, hogy a telefonom se smseket nem kap meg, és hívni sem tudok rajta embereket). de azt tudom, hogy mennyire jól el vagy ilyenkor a Krisztiánal. és hogy mennyire boldog vagy. de nekem ez néha rettentően fáj. undorodom magamtól, hogy ilyeneket írok. de néha.. csak nagyon néha, annyira jó lenne, ha azt érezném többet tudok rólad, mint ő. tudom, hogy szeretsz. ezért szörnyen szégyellem magam. de annyira hiányzol.
"Amikor megpillantottam az üres szobát,
Úgy éreztem, mintha én lennék
Az egyetlen ember a világon,
És magányom elemésztene."
rettenetesen egyedül érzem magam. de én már nem merek mit írni.. mert rettegek a válaszoktól.
inkább beteszek még pár idézetet.
"A 100 jenes boltban,
Még mindig árulnak olyan epres poharakat,
De ha eszembe jutott, hogy ez a 2 pohár,
Olyan sokat jelentett Hachinak,
Hogy nem vett belőle tartalékot,
A seb a bal arcomon,
Amelyről fogalmam sem volt, hogy szereztem,
Elkezdett kegyetlenül fájni."
"A szívemben még mindig téged hívlak Nana,
És akár mennyire is fáj,
Nem adom fel míg nem válaszolsz."