annyi minden..
péntek, október 16, 2009
péntek.hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő. de jóformán megint nem csináltam semmit. de legalább itthon lehettem egész héten, és feküdhettem. na meg hajnalban bámulhattam a plafont. és gondolkodhattam..
(igen, én sem vagyok az a korán alvó típus. örülök, hogyha 2 órakor már alszom, és akkor meg pláne, ha nem riadok fel 3óránként. )
elég sok minden kavarog a fejemben.
és most leírom. legalábbis egy részét.. nem érdekel, ki mit fog ezekről gondolni. persze a véleményt mindig szivesen hallgatom, és lehet az illetőnek igaza is van. de azért ez az én blogom, nem? rólam, az én érzéseimről van szó. és nem pedig arról, hogy mi a helyes.
még mindig itt ez a hülye pályaválasztási izé.. és én rettentően örülök, hogy végre megszabadulhatok az osztálytól hangozzon ez bármilyen rosszul is másoknak.. de mégis.. annyira hihetetlennek tűnik, hogy ennek valaha vége lehet.
tényleg nagy barom vagyok? de akkor sem akarom. és szerintem ezen már nem kell csodálkozni. tudom, hogy nem bántanak. és lássuk be, az az eeg nem egy fájdalmas vizsgálat. de én mégsem akarom az őszi szünet egy részét ezzel tölteni. tudom, hogy jót akarnak. csak segíteni. habár indokot nem igazán tudnék mondani, miért is nem akarom. de talán ahogy a tegnap (vagy tegnapelőtt? nem tudom. ˇˇ ) beszéltem anyával felderengedt, hogy talán félek? .....
ő csak a tényeket közölte velem. és hát agydaganat.. kiváncsi vagyok hogyan reagálnának az emberek. na meg én. mondjuk nem hiszem, hogy az lenne a legnormálisabb, hogyha képen röhögném az orvosokat. de azért kiváncsi lennék. viszont így van, félek. nem attól, hogy valami ilyesmi bajom lesz.. (kitudja, talán még meg is könyebbülnék.) hanem attól, hogyha egy ilyet be kell jelentenem a többieknek.. azoknak akiket szeretek.. és hogyha ők is szeretnek.. mennyire fog nekik fájni?
szóval igen, félek. nem akarok még több fájdalmat okozni. senkinek.
Akito.. igen, neked megint minden összejött. és én hülye, még önmagammal is terhellek. tudom, hogy nem haragszol rám. és hogy beszélni akarsz még velem. de szörnyen idegesítő, hogy nem tudom mikor épp hol, és hogy vagy. na meg hogy miképp okozol magadnak fájdalmat. hidd el, hogy nem lesz jobb. tudom, hogy mennyi szörnyű. vagyis nem.. lehet, hogy nem tudom. de azt igen, hogy olyankor nem gondolkodik az emberek. de kíméld meg magadat kérlek. azzal a pár emberrel együtt, aki szeret. inkább sírj órákig. panaszkodj az embereknek. de nem hiszed el mennyire rossz ezt végignézni. mert biztos, hogy nem csak én vagyok az, aki fontosnak tard. és egyáltalán nem vagy haszontalan. ha másnak nem is.. de nekem szükségem van rád.
még ha nem is hiszed el..